Kilenc négyzetméteres kis műhelytől a világkarrierig

Varga Miklós, ötvösmester üzletének eladótérbe lépve, azonnal a minőségi ékszerek világába csöppenünk. A mester ötven évvel ezelőtt tanulta a szakmát, azóta egyedülálló technikája és igényes üzleti szemlélete a világ élvonalába juttatták. 

A helyszín kiválasztása, mint annyi minden, a véletlennek köszönhető – fogad nyitómondatával Varga Miklós, aki többek között „ősz-öreg mesterénél”, Papp Eleknél tanulta a szakmát a szemközti ház kapuja alatti kilenc négyzetméteres műhelyben. Több mint 50 évvel ezelőtt. Mint mondja, annak köszönheti későbbi karrierjét, hogy Papp bácsi beengedte a műhelyébe, amit az öreg mester halála után megörökölt. Közel harminc év alatt sikerült vinnie annyira, hogy megvehette mostani boltját, ami korábban óra-ékszer üzlet volt.

Varga Miklós szerint ma már kevesen tudják, hogy valaha Magyarországon nagyon erős nemesfémes szakma működött. Az 1900-as évek környékén, amikor ez a gyönyörű város is épült, a pesti ötvösöket egy szinten emlegették a bécsi és párizsi kollégáikkal. 1945 után viszont tilos volt nemesfémekkel foglalkozni, ezért a szakma nagy öregjei szétszóródtak és a megélhetés miatt valamilyen fémes kisiparosokká váltak.

Olyan mesterektől tanult, akik elkötelezettek voltak a szakma mellett és ez nagyon beivódik egy fiatalemberbe. Egyszer, amikor egyik mesterét megkérdezte, hogy mivel tartozik a tanításért, ő feltolta a szemüvegét azt mondta: „Miklós én magában látok fantáziát és ezzel tartozom a szakmának”. Az Iparművészeti Múzeumban is dolgozott restaurátorként Szvetnik Joachimnál, ami szintén meghatározó szakasza volt az életének.

Egyszer aztán a fejébe vette, hogy tanult annyit a régi mesterektől, hogy megpróbálja a régi mesterek árnyékából újra a középpontba állítani és sikerre vinni az ékszerész szakmát. Ez többé-kevésbe sikerült is. A mester úgy fogalmaz, hogy ő már összenőtt a környékkel. Negyven éve dolgozik az utcában, ebből 15 éve pedig az általa kialakított üzletben. Kérésemre, hogy említsen néhány kihagyhatatlan helyet az idelátogatók számára, azt mondja: „nagy ugyan a fluktuáció, de mindenképpen érdemes meglátogatni a nemzetközi hírnévre szert tett Vass Cipő áruházat, de a Szamos cukrászdát is, ahol egyedi dolgokat készítenek igényesen, ugyanakkor a Feszl Optika is érdekes lehet, mert a korrekt kiszolgálás, a nem félrevezető kínálás és a valódi érték az elsődleges szempontok”.

Emlékeztet, hogy régen Budapest életében is fontos szerepet játszott a belvárosnak ez a része a Párizsi utcától a Pilvax közig. Ha valaki nívós cipőt és ruhát akart vásárolni, ide jött, a belvárosba. Megbízható és kiemelten nagyhírű műhelyek és üzletek sorakoztak erre, ahol apáról fiúra szállt a mesterség. Ilyen szempontból megkopott a fénye a belvárosnak. Ezt a 1900-as évek elejétől húsz évvel ezelőttig tartó korszakát kellene visszahozni ennek a városrésznek, ahol rang volt üzletet nyitni. Vannak már jelei, hogy ez sikerülni fog. Parkolóházakra nagy szükség lenne, mert ez a vevőkör nem fog felülni a hetes buszra, vagy metróra. Ki kellene táblázni például az Aranykéz utcai parkolót, mert sokan azt sem tudják, hogy létezik.  

Varga Miklós szerint az ár olyan dolog, hogy ha minőséget takar, akkor az az olcsó, ami drágább. Már lát arra jeleket, hogy az igényes vevőké lesz igazából a jövő.  

Cége családi manufaktúra és már csak ez az egy boltjuk van, ahol értékesítenek. Régebben évtizedekig exportáltak a világ több országába, de ma már elegendőnek tartják, ha bemennek hozzájuk az igényes vevők. Jól képzett szakmai háttér áll mögöttük. A tervezéstől a készítésen át a javításig mindennel foglalkoznak. Húsz éven át minden évben kiállítottak a világ komolyabb helyein. Varga Miklós kifejlesztett egy saját technikát, ezt használják, technikai szabadalom is fűződik hozzá. A módszer, a hálótechnika, amiről híresek lettek a világon, igen munkaigényes. Még nagyobb körben szerette volna elterjeszteni, de nagy az élőmunka ráfordítás, csak éppenséggel nincs igazán megfizetve. Ennek ellenére a mai napig a világ legtávolabbi pontjairól is jönnek vissza vevőik.

A Haris köz egy gazdag görög kereskedőcsalád nevéből lett. A Haris család építtette 1870 körül. Az utolsó élő leszármazottjuk épp a második emeleten lakott.  Varga úr sokat faggatta az idős hölgyet az utca múltjáról. Ez egy szimmetrikus utca. Az egyik oldala tükörképe a másiknak. A párkánymagasságok mindkét oldalon 5-6 méteresek. Kitűnően lehetne belőle egy üveggel fedett utcát építeni, hasonlóan a világ sok híres kereskedő utcájához. 

Fotók: Varga Design Kft.

https://stukko.blogstar.hu/./pages/stukko/contents/blog/53974/pics/lead_800x600.jpg
A Belváros híres lakói,Belváros
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?