Történelmünk: a Magyar Tudományos Akadémia

Ragnar Volarus

Az Akadémia megalapítására az 1825–27-es országgyűlésen került sor az akkori fővárosban Pozsonyban. Az 1825. november 3-án tartott országgyűlésen Széchenyi István felajánlotta birtokainak egyévi jövedelmét egy magyar tudós társaság megalakítására. Széchenyi példáját nyomban követte három másik nemes, Vay Ábrahám, gróf Andrássy György és gróf Károlyi György, és ennek eredményeképp az Akadémia megalapítását az országgyűlés az 1827. évi XI. törvényben rögzítette azzal a céllal, „hogy a tudományok és szép művészségek honi nyelven míveltessenek”.

Ekkor még a társaság saját épület híján egy bérházban rendezte be “székházát”, a Kirakodó tér (a mai Széchenyi István tér) hosszanti oldalán álló Deron- (később Nákó-) házban bérelve néhány helyiséget. Ezt követően a mai Petőfi Sándor utca 3. sz. alatti Trattner-Károlyi-házba költöztek, az üléseket pedig a Vármegyeháza dísztermében tartották.

Végül 1858-ban báró Sina Simon 80 000 forintos adományt tett a Magyar Tudományos Akadémia székházának megépítésére, amellyel országos mozgalmat indított el és 1860-ra már annyi pénz gyűlt össze, hogy elkezdődött a tervezés, illetve építés előkészítése. 

A palota céljára igen kitűnő helyen, a Duna-parton, a Lánchíd pesti hídfőjének közelében sikerült telket szerezni.

Ezután egy csapásra a figyelem középpontjába került az építkezés, nem kevés vitát kiváltva, nemcsak szorosan véve a palota ügyéről, hanem a stílusválasztásról, sőt a nemzeti stílus kérdéséről is. Először fordult elő Magyarországon, hogy egy építészeti ügy a művelt közvélemény figyelmének középpontjába került.

Első lépésként az Akadémia akkori vezetősége felkérte Henszlmann Imrét, hogy vegye kézbe a palota tervezését és építését, aki kidolgozta az épület helyiségeinek számát, nagyságát, elrendezését és funkcióját meghatározó tervet. Stílusként a gótika mellett döntött, amivel kiváltotta az akadémiai Építési Bizottság ellenkezését. A bizottság tagjai – az intézmény legfőbb vezetői, gróf Dessewffy Emil elnök és báró Eötvös József alelnök, továbbá gróf Károlyi György – nem kedvelték ezt a stílust, ezért meghívásos pályázatot hirdettek. Ennek keretében felkérték Henszlmann Imrét, Ybl Miklóst, és Heinrich Ferstelt, hogy készítsenek pályamunkát az épülethez. Henszlmann ezután felkereste Yblt és Ferstelt, és megígértette velük, hogy akárcsak jómaga, ők is neogótikus stílusú palotát terveznek; azt remélte ugyanis, ily módon sikerül a számára kedves építészeti modort érvényre juttatni. Henszlmann, valamint Ferstel valóban neogótikus tervet nyújtott be, Ybl azonban neoreneszánsz épületet tervezett, de benyújtott munkáját már másnap vissza is vonta. Szkalnitzky Antal, aki szintén engedélyt kapott a pályázaton való részvételre, egy klasszicista palotát tervezett. Szkalnitzky Antal szintén engedélyt kapott a pályázaton való részvételre, tervezett is egy hellenizáló elemekkel átszőtt klasszicista akadémiai palotát; a választott stílussal – saját elmondása szerint – a Lánchídhoz és a tér épületeihez kívánt alkalmazkodni. Azt rögtön megállapították, hogy a megszabott építési keretet, azaz a 600 000 forintot mindhárom terv túllépné, de ennek ellenére kiosztották a díjakat: Henszlmann és társai 450, Ferstel és Szkalnitzky 300-300 aranyat kaptak.

Heinrich Ferstel pályázati terve

 

Mivel a stílusról kialakult vita nemhogy eldőlt, de idővel egyre nagyobbá vált, újabb két embert kértek fel tervek benyújtására: Leo von​ Klenze klasszicista épületet tervezett, Friedrich August​ Stüler a velencei neoreneszánsz stílust választotta. Stüler szerencséjére Dessewffy Emil, az Akadémia elnöke különösen kedvelte a velencei reneszánsz építészetet, így végül az ő tervét fogadták el.

Friedrich August Stüler eredeti terve

 

A palota építése 1862 tavaszán indult meg. Kivitelezését Friedrich August Stüler képviseletében Szkalnitzky Antal, a mester egykori berlini tanítványa, az Akadémia részéről pedig Ybl Miklós irányította. Szkalnitzky feladata volt egyebek mellett a részletrajzok kidolgozása. A kőművesmunkát Diescher József építőmester vállalta.

A palota kivitelezési munkáinak döntő részét magyar iparosok végezték, így Kauser János és Hofhauser Lajos a kőfaragómunkát, Halász László a homlokzatok ornamentális szobormunkáit, Szabó József az asztalosmunkát. De hazai mester, Gerenday Antal faragta a márványoszlopokat, és Schlick Ignác pesti cége gyártotta az öntöttvas oszlopokat, a lépcsőkorlátokat és a kandelábereket is.

A palota alapjai 1862-ben készültek el. 1863-ban húzták fel a falakat, a befejezésüket jelző bokrétaünnepélyre az év augusztus 29-én került sor. 1864-ben megtörtént a belső kialakítás és díszítés nagy része, de a munkálatokból 1865-re is maradt. 1865 tavaszán megkezdődött a beköltözés, az első ülést április 24-én tartották a Heti ülésteremben. Az ünnepélyes megnyitóra 1865. december 11-én került sor. A székház építésének költsége a berendezéssel és díszítéssel együtt mintegy 800 000 forintot tett ki.

Az Akadémia épületének helyiségei elsősorban természetesen a tudós intézménynek adtak otthont, valamint idekerültek különböző hivatali helyiségek is, az Akadémia könyvtárát pedig az épület földszintjén rendezték be – itt kapott helyet az olvasóterem és a könyvgyűjtemény raktára is.

 

A palota egyik alapvető rendeltetése volt az Esterházy-gyűjtemény befogadása. A székház tervezésénél eleve azzal számoltak, hogy idekerül a képtár. E célból alakították ki a harmadik emelet felülvilágítós tereit és a második emelet dunai szárnyának kariatidákkal díszített teremsorát.

Az Esterházy hercegi család értékes műgyűjteménnyel büszkélkedett, amelyben különösen nagy számban képviseltették magukat az olasz festők, köztük Raffaello, akinek Esterházy Madonna című festménye a mai napig viseli az egykori tulajdonos család nevét.

Az Esterházy-képtár 1865-ben érkezett Pestre, amelyet először letétként helyeztek el az Akadémia palotájában, majd 1871-ben a magyar állam megvásárolta a gyűjteményt, és Országos Képtár néven volt látogatható. 1905-ben a képtárat a Szépművészeti Múzeumba szállították, helyére pedig a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokának kiállítása került.

Az Akadémia palotájában lelt otthonra a Kisfaludy Társaság is, amelyet Kisfaludy Károly költő és drámaíró műveinek kiadásának, illetve a magyar irodalom ápolásának céljából alapítottak 1836-ban.

 

Az egyre nagyobb mértékben növekvő gyűjteményt, amelyek adományok és hagyatékok formájában kerültek az Akadémia birtokába, de nem kevésbé voltak jelentősek. Eredetileg volt érem- és régipénz-gyűjteménye, régiség- és gipszöntvénygyűjteménye, továbbá fizikai, vegytani, föld- és őslénytani gyűjteménye is, ami egy, a Nemzeti Múzeumhoz hasonló, átfogó tematikájú múzeum csíráit rejtette magában. Azonban e gyűjteményeket az MTA hamar átadta más intézményeknek, elsősorban éppen a Nemzeti Múzeumnak.

Az Akadémia különleges gyűjteményei közé tartozik a Goethe-gyűjtemény, amelyet Elischer Boldizsár, eperjesi születésű budapesti ügyvéd 48 év gyűjtőmunkájával hozott létre. A földszinti sarokszobában megnyílt Goethe-szobát sok magyar és külföldi érdeklődő látogatta. Az alapító fia, gróf Széchenyi Béla 1897-ben az Akadémiának ajándékozta apja számos ereklyéjét és további értékes tárgyakat. A növekvő gyűjteményt az épület első emeletének a térre és az Akadémia utcára néző három termében helyezték el, ahol 1905. november 3-án nyílt meg a Széchenyi-múzeum. 1914-ben a palota dunai szárnyának északi szobájában kapott helyet Mikszáth Kálmán író gyűjteménye, 1927-ben pedig az Akadémia utcai szárny földszintjén Vörösmarty Mihály költő emlékszobáját alakították ki.

 

A palota működésében és fejlődésében a második világháború komoly törést jelentett, hiszen mind az épület, mind a benne található gyűjtemények megrongálódtak. 1953-ban az épület belső terében több jelentős átalakítás történt Csánk Elemér építész tervei szerint, amely együtt járt a palota teljes felújításával. 

Hosszas előkészületek után 1880-ban állították fel az Akadémia székháza előtt található Engel József szobrász és Wéber Antal építész által alkotott Széchenyi István emlékművet. Később a Deák-szoborral kiegészülve az immár Széchenyi István nevét viselő tér a magyar főváros egyik kultikus helye lett és a mai napig is az.

https://stukko.blogstar.hu/./pages/stukko/contents/blog/52618/pics/lead_800x600.jpg
Magyar Tudományos Akadémia,Történelem
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?